Ezt abból gondolom, hogy az összes mosolyog, miközben kóstolom a sajtjaikat, és elkábulok az ízektől. Vasárnap estig még bárki más is megteheti ugyanezt, ha kiugrik a Kézműves Magyar Ízek Vásárára a Millenáris parkba. Nem annyira a reklám helye ez, mint tényleg jó programajánlat: medveszalámi, szarvassonka, rengeteg sajt, kávé (nem tudom, mitől magyar íz, de van salvadori és guatemalai is), pálinka, bor, és csinos lányok…

Mindjárt a bejáratnál belebotlottunk az ország legnagyobb sajtjába, és a legcsinosabb sajtadagoló hostessébe, de a vásárban is végigkóstolhattunk szinte mindent (a pultok mögött mosolygó lányokat nem lehet, az egy másik műfaj). Azt azért nem értettük, hogy jön össze a NAV és a pálinka-happy hour, de ez legyen a legkevesebb. Mindenesetre négy órát simán eltöltöttünk a kaják között, szemünk és ízlelőbimbóink kielégültek, tele vagyunk – ráadásul vásároltunk is rengeteg mindent, nem költve többet, mint egy átlag piaci bevásárlásnál.

v13.JPG

v4.JPG

v16.JPG

v6.JPG

v5.JPG

v3.JPG

v12.JPG

v2.JPG

v9.JPG

v18.JPG

v15.JPG

v11.JPG

v14.JPG

v10.JPG

v8.JPG

v7.JPG

v1.JPG

v17.JPG

És akkor most jöjjön a kiegészítés BigPi kedvéért :)

Mindenképpen muszáj a sajtokkal kezdenünk, azok közül is azzal a hatalmassal, amit a bejáratnál lehetett megkóstolni. Nos, nem tudom pontosan, milyen sajt volt, de rettenetesen finom – és tényleg nagy. 150 tehén 2820 liter tejéből készült, és 300 kilót nyomott. Aztán szombat délutánra már el is fogyott a fele.

A sajtok között idén domináltak a parenyicák, bár az is lehet, hogy csak én voltam a szokásosnál jobban ráizgulva a füstölt sajtra. Kóstoltunk és vásároltunk croissant-alakút és kisturbán-alakút, és medvehagymás, chilis és körözöttes parenyica-tekercset. Na azért az egyéb sajtok sem maradtak szégyenben, mert a legkülönbözőbb ízesítésű és érlelésű finomságokkal találkoztunk. És tényleg az volt a legjobb, hogy szinte mindent meg lehetett kóstolni, a zsákbamacskának semmiféle szerepe nem maradt. A Torockói pultjánál ért még minket nagy meglepetés, mert itt ugyanazt a sajtot kóstolhattuk az érlelés különféle fázisaiban. Egyébként a színpadon is a tejtermékeké volt a főszerep – sajt- és Túró Rudi készítő bemutatót láttunk.

A húsfélék közül látványban a hatalmas füstölt sonkák között kellett megkeresni az apróságokat, de természetesen találtunk: egyből egy szarvasszalámis szendviccsel kezdtem a kóstolást, a potom ötszáz forintos zsemlébe azért belefért egy kis sonka is a pórul járt agancsosból. Később aztán szarvassonkát és szarvaskolbászt vettünk külön is, a tavalyról már jól ismert Hargita megyei árusnál. Természetesen nem csalódtunk, a minőség továbbra is remek és ugyanitt ismét hozzájutottam a betevő medveszalámimhoz is. Amit kicsit hiányoltam, az a tavaly ősszel látott és végigkóstolt pástétomos pult, amit az idén sehol sem találtam. Voltak persze pástétomok, de az nem ugyanaz.

Savanyúságok is voltak bőven, de arra szerintem megfelelő a piac is. Viszont a termelői Erős Lacit (semmiképp sem ugyanaz, mint a Pista, mert szenzációsan meg van bolondítva fokhagymával) még sehol sem láttam, remélem a most vásárolt adag kitart a következő vásárig. Aki nem csípős ízekre vágyik a fentebb vásároltakhoz, annak kitűnő hagymalekvárt és szarvasgombás szatmári szilvalekvárt tudunk ajánlani a kínálatból.

A végére maradt a kávé és a desszert. Mármost a kávét nem egészen értettük, mert az ugye minden, csak nem magyar íz. Viszont hétféle is akadt. Én két guatemalai fajta babját kóstoltam meg, aztán az egyikből vásároltam is tíz dekát, akciósan nyolcszáz forintért. Megkóstoltuk a ház ajánlatát lefőzve is, ez mind a hétféle kapható kávé isteni keveréke volt. A napi fogyasztást megkoronáztuk egy fagyival: feketeáfonyás camembert és mascarpone fagyi volt a választásunk, mert két gombócnál többet már nem bír el a túlterhelt gyomor. A cheddarsajtos kekszet meg sem kóstoltuk, de abból csukott szemmel is merek vásárolni, mert régi jó ismerősöm. Tele volt minden csokival és bonbonnal, ezt szépen gyarapodó testsúlyom miatt kihagytam – néha gondolnom kell az egészségemre is :).

Amit még lehet, hogy érdemes lett volna megkóstolni, az a pálinka és a borkínálat, de a borhoz nem volt kedvem, a látott pálinkák pedig mind beszerezhetők szinte bármelyik üzletben.

Nem marad más hátra, mint bocsánatot kérni, amiért kimaradt a teljes élménybeszámoló. Legközelebb viszek magammal diktafont :).

Címkék: étel gasztro pálinka vásár bor portré sajt kolbász mézeskalács szalámi

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaglencse.blog.hu/api/trackback/id/tr325884754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BigPi 2014.03.30. 06:23:06

Ha-hó! Hol marad a tényleges élmény beszámoló?

Ízek, szagok, állagok?

Legalább azt áruld el, hogy a nagy sajt milyen volt!

csanadi david flanagan 2014.03.30. 09:37:37

@BigPi: Azt hittem, egy fotóblogban elég lesz a látvány :) A kedvedért azonban este kiegészítem, de most előbb elmegyek gombászni egyet, és fényképezgetni egy kicsit az erdőben :)

csanadi david flanagan 2014.03.30. 21:31:58

@BigPi: Hosszú-hosszú update lett, a képek alatt megtalálod :) Ha már egyetlen gomba sem akadt az erdőben...