Évről évre megrendezik a budapesti Hősök terén a Töklámpás Fesztivált, és én évről évre visszatérek, nyugodtan mondhatom, hogy feltöltődni. Jó látni, hogy az emberek tudnak felhőtlenül örülni, rácsodálkozni a világra, koruktól, nemüktől és bármiféle hovatartozásuktól függetlenül. Már ez is elég lenne, de a cél még nemesebb: a szervezők minden évben adományokat gyűjtenek a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára. Egy-két konzerv nem olyan nagy belépő egy ilyen rendezvényre, pláne, hogy nem is kötelező adakozni. Viszont jólesik, ahogy a szebbnél szebb töklámpásokat nézegetni is. Csak azt a szegény zombit sajnálom, aki kétszer is megpróbálta rám hozni a frászt… Ígérem, legközelebb jobban figyelek, és ha észreveszem, mire készül, megpróbálok majd megijedni :).

37.JPG

33.JPG

Címkék: jótékonyság töklámpás Budapest Hősök tere Töklámpás Fesztivál

Hogy gagyinak tekinti-e az olyan típusú képeket, amin valaki a pisai ferde tornyot „támasztja”, hogy el ne dőljön, az mindenkinek a magánügye. Én ezzel a nézettel értek egyet (lehet kezdeni a kövezést…). Az első ilyen képek bizonyára jópofák voltak, de most már unalmasak. Az viszont biztos, hogy amennyiben a torony felől nézzük a turisták hadának furcsa pantomimjátékát, az vicces, mi több, nevetséges.

8_15.JPG

Címkék: turista pantomim ferde torony Olaszország Toszkána Pisa

Pisában van egy épület, az Órapalota, ami mindenképpen külön posztot érdemel. Bár azóta a tudósok az egykori rémtett megcáfolásán dolgoznak, a hagyomány szerint ennek a tornyába – valószínűleg a középső részébe – záratta 1289-ben Ruggieri érsek Ugolino della Gherardesca grófot és fiait. Dante is így tudta, és azonnal el is helyezte a grófot a pokol egyik legmélyebb bugyrába – természetesen az érsekkel együtt. Mivel pedig Ugolino éhenhalt fiai húsán élt, amíg maga is éhen nem veszett a tömlöcben, rá és Ruggierire is szörnyű büntetés várt: a gróf az érsek agyát eszi a pokolban és Dante művének harmincharmadik énekében.

Rendben, befejeztem, itt az Órapalota:

16_7.JPG

Címkék: történelem irodalom pokol Olaszország Toszkána Dante Pisa Isteni színjáték Ruggieri Ugolino della Gherardesca

Legalábbis nekem jobban tetszett, bár csak orrhosszal nyerte a derbit. Ebben persze közrejátszhatott az is, hogy a Firenzében töltött esős napok után itt – november ide vagy oda – 26 fok fogadott. A másik ok az lehetett, hogy Pisába nem készültem, hirtelen lett egy napom, amikor át tudtam ugrani, tehát besegíthetett a versenyben a meglepetés is. Az Arno sem hiányzott, mert a folyó mindkét várost keresztülvágja, és itt is voltak bájos hidak.

20_2.JPG

1_15.JPG

Címkék: szobor torony sikátor dombormű ferde torony Olaszország Toszkána Arno Pisa

Sokáig gondolkoztam, hogy ez a poszt megkapja-e a tizennyolcas karikát vagy ne. Végül azt a döntést hoztam, hogy az alábbiak nem minősülnek felnőtt tartalomnak. Nem mintha erkölcstelent találnék a lefényképezett műalkotásokban – sokkal inkább az indokolta volna a korhatárt, hogy a szobrokból olyan részleteket fényképeztem le, amelyek talán a reneszánsz szobrászat tudatalattiját mutatják. Ha nem a teljes ábrázolást nézzük, csak bizonyos részeit, akkor valóban perverznek tűnhetnek az alkotók. Persze sok esetben akkor is, ha az egészet vizsgáljuk – erre is próbáltam példát keríteni.

Lesz itt sok minden: levágott fej, erőszak, fájdalom – akár bele is férhetne a 18+ korhatár, de azért a felnőtt olvasót arra biztatom, hogy bátran mutassa meg gyermekének, amennyiben úgy érzi, hogy felkészült egy, a művészettörténeten túlmutató beszélgetésre.

Azt pedig én szeretném nagyon tudni, hogy az utolsó két fotón látható zombitekintetű szökőkút-kisfiú mit művel azzal a szerencsétlen hallal…

6_15.JPG

3_16.JPG

Címkék: szobor szökőkút Firenze Olaszország Toszkána

Ahogy ígértem, most jönnek az Arno felett/mellett/partján/alatt (ja, ott nem) készült madárfotók. Egy kivételével az összes firenzei, csak a kenyeret kolduló sárgalábú sirályokról készült képet lőttem Pisában, de mit tegyek, ha ott is az Arno folyik.

A teljesség kedvéért, láttunk még tőkés récéket és dolmányos varjakat, ezekről valamiért nem készült fotó.

14.jpg

Kis kócsag (Egretta garzetta)

10_10.JPG

Sárgalábú sirály (Larus michahellis)

Címkék: természet madár galamb szürke gém Firenze Olaszország Toszkána Arno dankasirály Pisa kis kócsag nílusi lúd sárgalábú sirály

Mivel szenvedélyesen szeretem szétmaratni a szám különféle kapszaicintartalmú eledelekkel (tudom, ez csúnya csúsztatás, nem marnak szét, csak égetnek picit), nem hagyhattam ki szombaton a IV. Solymári Chili Fesztivált. Izgalmamra jellemző, hogy már délután egykor ott mászkáltam, pedig a rendezvény csak négykor kezdődött. A három órányi léhűtésért (kocsma, cukrászda) meg is kaptam a jutalmam: egy váratlanul nagy élményt – falusi főzőverseny helyett olyan gasztronómiai pikniket, amiért mindenki irigyelhet, aki kihagyta.

Volt chiliszépségverseny, előadások, vásár – egyszóval minden, ami ahhoz kell, hogy az ember jövőre is ott akarjon lenni. És ha már vásár, természetesen vettem egy elmondhatatlanul elképesztően erős piros készítményt egy egész kicsi üvegben, egy majdnem ugyanannyira erős sárga készítményt egy picit nagyobb üvegben, barackos chiliszószt és hagymás chililekvárt. A piros és a sárga izé hiába kis üveges, a biztos halált hordozzák magukban, tehát két-három hónapra el vagyok látva ilyesmivel.

A főzőverseny viszont hagyott kívánnivalót maga után: képtelenség volt az összes versenyző kreálmányait végigkóstolni, három után feladtam. Ezek közül a malachúsos szendvics nyert, megelőzve a marhalábszár-pörköltet és a mexikói sajtlevest. Szerencsére a chili csak percekre varázsolja pokollá a számat, így még a vásárban is tudtam kóstolgatni, ész nélkül.

Rendben, tudom, ez elsősorban fotóblog, jönnek a képek:

1_13.JPG

8_13.JPG

Címkék: fesztivál gasztro chili főzőverseny kapszaicin Solymár

Tragikus elmaradásaim vannak, így most visszaugrom kicsit az időben. A tavaly ősszel készült firenzei fotók már oly rég rejtőzködnek eldugott mappákban a winchesteremen, hogy már-már szégyenérzet fog el a lustaságom miatt (mekkora kamu! – a szerk.) – most már tényleg itt az ideje megmutatni őket.

Ezek a képek például az Arno partján készültek. Toszkána legnagyobb folyója éppoly gyönyörű, mint a vidék maga. Valamennyit ott fényképeztem, ahol Firenzét szeli ketté. Zúgók, kedves, már-már kisvárosi hidak, sok evezős, meglepően kevés horgász, gazdag madárvilág – talán nem is kell ennél több egy folyónak ahhoz, hogy az ember azonnal beleszeressen.

A szerelem következménye az, hogy több posztban is foglalkozni fogok vele: most következzen néhány kép a folyóról (és Firenzéről), nemsokára madárfotós-poszt is érkezik, és külön is meg szeretném majd mutatni a legendás hidat, a Ponte Vecchiót. A központi téma tehát most egy darabig Olaszország lesz.

a14.JPG

a12.JPG

Címkék: horgász folyó evezős Firenze Olaszország Toszkána Arno

Tegnap megmutattuk a fővárosból a menekülttáborokba igyekvők buszútvonalát. Mára is maradt egy sorozat róluk – ezúttal a Nyugati pályaudvar melletti tranzitzóna a helyszín.

1_11.JPG

7_11.JPG

Címkék: pályaudvar menekültek bevándorló tranzit Budapest Nyugati

Olvashattuk az Indexen, hogy milyen egy menekült útja a határtól a táborig. Én – ugyan nem álruhában, titokban és elvegyülve – arra voltam kíváncsi, hogy mit látnak Budapestből azok a menekültek, akik leszállnak a szegedi vonatról a Nyugati pályaudvaron, és onnan azonnal indulnak tovább a Délibe. Ők azok, akik az embercsempészek „segítsége”, vagy az önálló továbbutazás helyett a „szabályos” megoldást választják: következő állomásuk Bicske vagy Vámosszabadi. A két pályaudvar közötti program csuklósbuszos városnézés idegenvezető nélkül. Ez érkezéstől érkezésig így néz ki:

26.JPG

27.JPG

Címkék: menekültek bevándorló Budapest